Storybook

I want to create something in public space.

picto_guideUser Guide

Storybook Útmutató

Válaszd ki a történetek egyikét, és a hivatkozással ellátott kifejezésekre kattintva merülj mélyebbre a kihívásokban.

Néhány instrukció az alkotás folyamatára vonatkozik, míg mások tanácsokat adnak a munkavégzés során fellépő helyzetek kezelésére.

Az instrikciók egyénre szabottak, de csoportosan is elvégezhetőek.

picto_description Back to Description

Democratic Transition

  • Történetek

    Történetek

    • Dovydas Laurinaitis

      Amikor a fellépésemre a trolibuszon készültem, a barátaim fő aggodalma az volt, hogy meg fognak verni.

      Dovydas Laurinaitis

      Amikor a fellépésemre a trolibuszon készültem, a barátaim fő aggodalma az volt, hogy meg fognak verni. Azt sem tudtam, engedélyett-e, hogy megcsináljam ezt az előadást; ez a járvány második évének elején volt, amikor még kötelező volt a maszk viselése, és én helyette műanyag buborékot hordtam a fejemen.

      Abban sem voltam biztos hogyszükséges-e engedélyt kérnem a közlekedési hatóságtól. Azért kértem. Az előadóművészet megszakít, felforgat, kritizál; az engedélykérést tisztességtelennek éreztem ezekre a célokra, ezért kikértem, arra várva, hogy az ellenkezőjéről tájékoztassanak, ami soha nem történt meg.

      Egyik nap azonban a buszsofőr kidobott egy óra után. Levideózott és kiabált velem, arra hivatkozva, hogy mindenkit zavarok. Főleg emberekkel beszélgettem, amiről nem tudtam, hogy ennyire ellentmondásos. Még néhány utas becsatlakozott és kijelentették "Nem akarunk itt látni!".

      Lenyűgözőnek találtam ezeket a reakciókat, hiszen annak ellenére, amit mondtak, ezek a nézők annyi mindent megosztottak velem magukról.

      • Hogyan kapcsolódj a nehezen kezelhető nézőkhöz?

        1. Nyugodtan nézz a szemükbe, míg el nem kapják tekintetüket.
        2. Kérdezd meg: Miért néztél férle?
        3. Kedvesen tedd fel a kérdést, hogy Miért? , minden után amit mondanak, egészen addig, míg abba nem hagyják a válaszolást.
        4. Folytasd az 1–3. lépéseket míg nem mind a ketten mosolyogtok.

      • Hogyan fogadd el a munkád potenciális következményeit?

        1. Egy darab papírra írd fel az alkotásod előadásával járó összes lehetséges következményt.
        2. Szakítsd félbe a papírt, gyűrd össze és mindkét felét formáld a füledre.
        3. Menj el sétálni egyet és kérdezd meg az embereket az utcán, hogy mit gondolnak a füleidről.
    • Zan Hoffman

      Érzékenynek kell lennünk arra, hogy az emberek szórakozni akarnak, de nem akarják, hogy letépd a fejüket; az üzenet hiábavaló, ha boldogtalanná tettél valakit.

      Zan Hoffman

      Érzékenynek kell lennünk arra, hogy az emberek szórakozni akarnak, de nem akarják, hogy letépd a fejüket; az üzenet hiábavaló, ha boldogtalanná tettél valakit.

      Tehát, amit tenned kell, az az, hogy be kell vonnod az embereket, nem pedig ellöknöd őket. Sokat érhetünk el, ha dinamikusak vagyunk, és az a dinamika ahol folyamatosan erősen túltolsz valamit, elveszti hatását és kimerítővé válik.

      Szerintem nagyon izgalmas Európa különböző részein játszani, mert mindannyian mások vagyunk. Például, egyszer Belgiumban játszom és egy zenész barátom azt mondja,"oh, a belgák a legrosszabbak, annyira hidegek és érdektelenek a dolgaink iránt",csak azt válaszoltam"neked, lehet".

      A mi feladatunk, hogy képesek legyünk elegendő dinamikát tenni az anyagunkba ahhoz, hogy mérsékelni tudjuk azt, amikor észrevesszük a közönség reakcióit. Ha Amerikában vagyok, kicsit erősebben ütök, mert szeretjük, de Litvániában az emberek egyszerűen nem fognak becsatlakozni. Azt mondják majd "nem, még csak nem is akarok részt venni ebben".

      Úgy gondolom, hogy művészként kifejezetten izgalmas felismerni azt, hogy megvan a hatalmunk, hogy különböző közönségekkel dolgozzunk és ez az anyagod ellenőrzésén múlik; kihagyom a dalokat, ha látom, hogy ez itt nem működik. Tanulhatunk, és ez az izgalmas része a mi foglalkozásunknak.

      • Hogyan kaphatsz visszajelzést a közösségtől?

        1. Végy egy zárt kartondobozt, és vágj egy kis téglalapot a tetejére.
        2. A doboz elejére írd fel: SZAVAZZ: Szeretnéd ezt itt látni?
        3. Vágj fel papírdarabokat.
        4. Rajzolj egy illusztrációt az előadni kívánt alkotásodról egy nagy darab papírra.
        5. Menj az előadás helyszínére a dobozzal, a papírdarabokkal, tollal és az illusztrációval.
        6. Rendezz el mindent egy könnyen észrevehető helyre, és hagyd ott.
        7. Menj vissza 24 óra múlva és számold meg a szavazatokat.
      • Hogyan maradj fogékony a nézőközönség tagjainak a reakcióira?

        1. Menj egy forgalmas közterületre, ahol nagy a gyalogosforgalom.
        2. Határozza meg a tér paramétereit egy limitált zóna létrehozásához (például attól a fától a lámpaoszlopig).
        3. Tükrözze a téren áthaladó személy mozgását, amíg elhagyja a zónát. Legyél a lehető legrészletesebb, egészen az arc és az ujjak mozgásáig.
        4. Ismételd a 3. lépést míg elfelejted te ki vagy.
    • Gintarė Masteikaitė

      Köztéri előadóművészeti projektekhez olyan alkotókat keresek, akik alkalmazkodni tudnak a környezethez, annak ritmusához és az adott hely ottani lakosságához.

      Gintarė Masteikaitė

      Köztéri előadóművészeti projektekhez olyan alkotókat keresek, akik alkalmazkodni tudnak a környezethez, annak ritmusához és az adott hely ottani lakosságához.. Az alkotók érzékenysége a környezethez, a felkészültségük a váratlan helyzetekre és tiszteletük a helyi közösség felé mind nagyon fontos. Ennek összessége teszi hozzáférhetővé az előadást a környezetnek és a helyi közösségnek vagy a nézelődőknek is.

      Azonban, ne feledkezzünk meg arról, hogy egy köztéri előadás során fel kell mérnünk a hely biztonságát és fel kell készülnünk nem csak a változékony időjárásra, vagy a környezeti hangokra, hanem a váratlan reakciókra vagy interakciókra a közönséggel, a feltorlódó emberekkel, állatokkal és az ő reakciókkal.

      Bár, nagyon megbízom a közönségben és a művészekben is. Az előadás létrehozásakor a kurátorok, sőt maguk a szereplők is felmérik a lehetséges kockázatokat, és megfelelő döntéseket hoznak egy veszélyes helyzet esetén. Természetesen egyikünk sincs védett helyzetben egy balesettől. A nézők is tudatosak, általában egy biztos távolságot tartanak az előadástól, körültekintéssel és a változó helyzetre való odafigyeléssel, de a művészek támogatásával.

      • Hogyan kezeljünk tisztelettel egy előadási helyszínnel?

        1. Menj el az előadás helyszínére és gyűjts össze bármilyen mozdítható anyagot, amit találsz (falevelek, hulladék, kövek, stb.)
        2. Rendezd el az anyagokat oltárszerűen (bármit is jelent ez számodra), amelynek a közepén elegendő hely van, hogy leülhess.
        3. Ülj az oltár közepére és hunyd be a szemed. Figyelj csendben a hely zajaira, az elhaladó emberek ritmusára, az időjárás változásaira.
        4. Folytasd a 3. lépést míg meg nem barátkozol a hellyel.
      • Hogyan lehet magadévá tenni a kiszámíthatatlanságot előadás közben?

        1. Figyeld meg, hogyan reagált a szervezeted a meglepetés eseményre.
        2. Ismételd meg ezt a reakciót mozgással, kísérletezve a cselekvés intenzitásával, időtartamával, hol van a testben, milyen érzelmekkel mozog.
        3. Folytasd a 2. lépést amíg úgy nem érzed, hogy kimerítetted a művelet megismerésének minden lehetséges módját.